barbigrl@barbiwrld

Egy kicsit elakadtam a hoban.

Az elmult napokban jo volt idojarasfuggonek lenni: tegnap ejjel igy ragyogott a porho a hazak kozt. Setaltam az ures utcakon, neztem a sargan vilagito ablakokat, a levego pedig sima volt, mint a selyembe martott penge.

[Megint egy idopillanat, nem megy sehova, csak lebeg befagyva a semmiben. Vegul is jo ez igy.]

A kedd esterol meg azt mondtam valakinek, hogy "ilyenkor mindig ugy megyek haza, hogy melegseg van bennem", pedig csak egy koncertrol beszeltem. Jo neha eszrevenni a jeleket.

- Joreggelt draga, nezd, megborotvalkoztam, csak mert tegnap megjegyezted, milyen gyurottnek nezek ki, megfoghatom a segged?
- Joreggelt, draga, tenyleg szep es ferfias vagy, de sajnos nem.
- Hujepicsa.
- Hujefasz.
Hat igy koszontottuk egymast Sz es en a kaveautomata elott ezen a szep, havas reggelen. Szeretem ezeket a meghitten erzelmes kollegialis kapcsolatokat.

Jo arra ebredni, ahogy kisCe mellettem ul es varja, hogy kinyissam a szemem, odafordulok, gyere, kisfiu, a karomba dol, mint egy kicsi golem, a feje a parnan az arcom mellett, überkifli. A delelottot igy toltjuk kettesben, kiolvasodik egy konyv (reszemrol), reggeli az agyban (o is), kenyelmesen usznak az orak, vegtelen a napunk.
Kesobb a bolt fele setalok, amikor egyszercsak a tetova hoszallingozasbol egyik pillanatrol a masikra mesebeli havazassa valtozik a delutan, en meg csak allok - kicsi, kabatos figura az uveggombben -, az egbol lebegnek hatalmasan, lassan a hopihek, es mosolyognak, mint az apro angyalok.

Az egyedullet nem ugyanaz, mint a magany. Jo lenne, ha alkalomadtan ezt fel tudnam idezni, es - akkor is ugyanigy - el tudnam hinni.

Vannak megoldatlan problemak az eletemben, kinek nincsenek, es akkor most nem is arrol beszelek, hogy mennyire figyelmesen levelez velem ujabban az apeh, es hogy minden egyes levellel melyebben sullyedek az iszapos szarba, de meg mindig csak annyira, hogy optimistan arra gondoljak, h egyszer csak kifizetek minden tartozast mindenkinek, persze kenytelen is vagyok optimistanak lenni, hiszen van egy lakasom, ami alapjaban veve jo, de ilyenkor megse, mert igy lehet felni, hogy valamelyik szerv egyszercsak birosagi hatarozattal huzza ki a labam alol a sajat padloszonyegemet, szoval meg csak nem is errol beszelek, a nagyivu es hosszutavu parak mostanaban teli almot alszanak.

Hanem mondjuk a targyiasithato dolgokrol, mert igy mindig talalhatunk magunknak ujabb okokat a remenytelen revedezesre, peldaul amikor a furdoszobatukor elott allunk - es nem pont arra gondolunk, hogy hogy all a hajunk, vagy hogy ki ez a dagadt tehen -, mert a targyiasithato megoldatlan problemak kozt tekintelyes helyen all a furdoszobalampa, amit vegul 90 fokkal elforditva kellett felszerelni, mert a regi lampa lyukainak tavolsaga stimmelt (pedig ebben nem biztam), csak epp az elhelyezkedese nem (pedig ez az eshetoseg eszembe se jutott), es a lyukfuras meg a vezetekek bekotese egyszeruen tul misztikus dolognak tunik, ezert mar fel eve nezem minden reggel a hujen allo furdoszobalampat a tukor folott, es kicsit megrettenek, hogy ezzel is ugy jarok majd, mint a furdoszobakuszobbel, ami egyszeruen NINCS, es mar tobb mint 8 eve nincs.

es akkor meg
- konyvespolc-rendberakas
- festes
- padloszonyegcsere
- uj konyhabutor
- evek hordalekanak kiszortirozasa
on-szemellenzo

Vajon min mulik az uj elet?

Mit csinal a nap, amitol ilyenek a fenyek? Olyan szo nincs.

Ablakbol nezni a csiposen ragyogo, hars hideget, mikozben belul mar pattannanak a rugyek, az am. Nagyon jon a tavasz, es nem erdekel, mit hoz, orulok neki.

[Na, akkor most ird meg azt a cikket a rakrol.]

- Hogy lehet reggelire szaloncukrot enni?! - meltatlankodik R.
- Ahogy csokis popcornt. - gondolta aB, nagyon melyen magaba merulve.

A mai napomrol csak annyit, hogy reggel kocosan es ingerulten turtam magam konyekig a szekrenybe, amikor mar a harmadik par csodalatos csikos zoknimrol derult ki, hogy lyukas. Akkor most ezt se vehetem fel. Meg ezt se. Meg eztse, jajmar.
Aztan ugy dontottem, hogy ma ugyse er baleset, tehat nem kerulok korhazba, igy nem fogjak szornyulkodve mutogatni a mutosnok egymasnak a lyukas zoknimat, ugyhogy megis az elso mellett dontottem, mert az viszont megy a bugyimhoz.

- Es hogyhogy nem ettel sutit, pedig volt a kedvenced...?
- Eros vagyok.
(Persze azota is arra a sutire gondolok.)

Kiemelni egy pillanatot a sorbol, megtalalni, melyik az, ami a legtobbet mondhatja el a tobbire nezve is, ket ujj koze venni, forgatni, megfigyelni, kibontani, majd gombosture tuzni es kiallitani, ez volna a cel, de mindig szembesulok vele, hogy mostanaban a pillanataim csak onmagukban ervenyesek, kiemelhetetlenek es ha feltuzom oket, meghalnak, mint a lepkek.

Miota nem irok, no a latogatottsagom.
Izgalmasan tudok hallgatni.

Ez az a fajta napsutes, amikor kedved volna csak ugy szokdecselni kicsit, mikozben a kopasz fak kozt setalsz a villamosmegallo fele, mert a fak agai kozt olyan kurvara kek az eg, es ettol olyan kurvara koltoi hangulatba kerulsz. Marmint ez egy vidam kolto ebben a fajta napsutesben, aki ugral, es mondjuk lobog mogotte a csikos salja.

A Fonok beleunt a taxiztatasomba. Reszemrol oke.

[Leparkol a haz elott, felcsorog, szia, hoztam a penzed, tokjo, lemegyek, mar tennem le, de meg beleszol, varj, nincs fejfajascsillapitod, szet akar esni a fejem, oke, hozok, valaszolom es zsebrevagom a ket tablettat.]
...
Kiadja a kocsi ablakan a felbehajtott koteg zset.
Zsebembe nyulok, beadom a kocsi ablakan a tablettakat.
A biztonsagi or kivancsian nez.
[Hogyan epitsunk uj imazst, elso resz.]

Mindig van az a bizonytalansag, hogy mar megint miert lett vakondturas a naaagy, hegy-emelo torekvesbol, aztan leguggolok, nezegetem, lefekszem melle a foldre, onnan mar egesz fel is lehet ra nezni, es aztan masok is azt mondjak, hogy szerintuk ez tulajdonkepp egesz jo nagy vakondturas, es akkor kicsit megnyugszom. Egy vakondturas formara vegulis egesz jol megfeleltetheto egy tuzhanyonak.

Megvolt a vacsora, törökmogyoróval és mézzel édesített reggeli keksz, újabb üveg ásványvíz a aluljárós zöldségestől, újabb doboz cigi, hát akkor ezzel a túlélőkészlettel folytassuk a végtelen délutánt.
Utálom a halogatást, és nagyon rossz dolog így kibaszni magammal.
Erre már rájöttem párszor.
Haha.

Agynemut huzunk kisCevel: vad lendulettel vetodik, befurja magat a takarok ala, onnan kapkod ket kezzel az ujjaim utan. Gyonyoruen vicces ilyenkor: vorosen izzik a maskor rozsaszin marcipanorr, a hatalmas pupillaju, zold szemek majd kiugranak a helyukrol, az eloremeredo fulek kozt dultan egnek all a dus, pihes bunda. Parnacsatazunk, felkapom a takarohuzattal es meghintaztatom, majd elengedem; vegiggurul az agyon, duhodten fujtat, vegul hagyom, hogy elkapja a kezem.
Gyors, mint a kamikazek, de az utolso pillanatban megis csak behuzott kormu, puha talppal erinti meg finoman az ujjaimat.

Magammal is csikicsukit jatszom mar egy ideje: rajtakapom, hogy mire gondolok, es nem arulom el, hogy kitalalta-e. Kicselezem, es kozben figyelek, hogyan probal kicselezni; tet nelkuli meccsnek tunik, de tudom, a kamikazek alapjaban veszelyesek.

Zs ota rosszul viselem, ha valaki konnyes hangon hiv fel a maganproblemai legmelyebb pontjarol, es en epp tehetetlen vagyok - igaz, Zs senkinek nem adott eselyt, o meg egy telefont se engedett meg, csak szep szisztematikusan vegigjatszotta a sajat meccset egyedul, egesz a legvegeig.
Neha jo volna, ha legalabb ketten volnek, bar neha meg igy is tul sokan vagyok.
Persze az osszeugrott gyomor nehany rovidtol gyorsan kiengedett, persze az volt a baj, amire szamitottam, es persze nem volt akkora, mint amitol panikoltam.
Es persze a helyzet tulsagosan is ismeros (vajon mar tenyleg abban a korban lennenk, hogy csak a csalados pasik maradnak?).
Kivulallokent mindig iszonyuan okosakat lehet mondani, de mindent azert sose arulj el, ez most nem rolad szol. Te mar megcsinaltad.

Lehet, h megsem vagyok netfuggo: az otthoni gep tonkremenese ota eloszor toltottem egy teljes hetveget offline.

Azert ez mar megiscsak tulzas.

Tucsokciripeles.
Kontextusabol kiragadott tucsokciripeles neonfenyek alatt, szamitogepzajban.

Jean-Francois mindig is erzett egy kis kettosseget magaban. Ezek neha apro dolgokban nyilvanultak meg: a jobb es bal laba peldaul neha egyszerre mozdult, es ettol lepes helyett ugrott egy kicsit (szerencsere nem volt feltuno), maskor az egyik keze kivett egy cigit a dobozbol, míg a masik nem tudta, hogy mihez kezdjen vele (a masik keze nem dohanyzott).
Az is elofordult, hogy forgatokonyvet irt a keszulo filmjehez, maskor pedig megrendezte a sajat forgatokonyvet. Elohuzott magabol egy fohost, javitointezetbol megszokott kamaszt, sokaig nezte a tengert a szemen at, aztan legkozelebb mar egy mosdoban allt egy lannyal szemben, gyorsan szivtak a cigit, osszeeskuvok modjara, es ez mar sok evvel kesobb volt. A lany flortolve mosolygott ra, a szemeben a fiu, a regi kamasz immar huszoneves arca tukrozodott, es ettol Jean-Francois szajan egyszercsak kicsuszott annak a tengerparton felejtett fiunak a neve, pedig ebben a filmben ot Paulnak hivtak.
Jean-Francois talan rejtely volt onmaga szamara.

„Most meg hetagra sut a nap, es kozben esik az eso” – gondolta aBarbi, "tisztara osszekavarodott itt minden".

Amikor elrepultem ebedelni - ket kezzel kapaszkodtam a kapucnimba es vegigvitorlaztam vele a Vaci uton -, a metroban ellenorok voltak, ezert vettem egy szerencsehozo szakaszjegyet, ami tenyleg szerencset hozott, mert visszafele mar nem voltak ott.
Januar elso heteben szakaszjegyet venni: ellenormentes evet jelent.
Aztan J hivott, hogy itt all a sarkon – az ilyen meglepeteseknek mindig orulok –, J azert allt a sarkon, mert most derult ki, hogy tolem egy utcara fog dolgozni.
Jo barattal ebedelni sokszor: szerencset hoz a barati kapcsolatok alakulasaban.
Az egen ivet huzott felettem egy szivarvany.
Ezt meg nem dolgoztam ki, de ugy dontottem, biztos ez is jot jelent.

Azert jo, ha az ember nem babonas, mert igy korlatlan lehetosege adodik sajat hitelmeletek felallitasara.
Persze ugyis tudom, hogy mar megint a Fonok akar valamit.

Gep hijan most az slsk sem hozzaferheto, pedig hirtelen fajo hianyokra dobbentem.
Nalam ritkak ezek a pillanatok, de ilyenkor bezzeg azonnal akarom a megoldast. Es lassan megint nincs tiszta tanyer.

Eldonthetetlen, mit akar tolem ez az ev, vagy hogy mit probal a Fonok tudatni velem, de
- januar elsejenek hajnalan nem tudtam bejutni a sajat lakasomba;
- januar masodikan hajnalban csotoresre ebredtunk;
- januar harmadikan nem tortent ugyan semmi, viszont addigra mar baromira idegesitett, hogy elseje ota nem mukodik otthon a gep.
Masreszrol pedig
- januar elsejenek hajnalan vegul nagyon jo volt a hid alatt aludni;
- masodikan szerencsesen hamar sikerult elzarni a szomszedeknal a vizet;
- harmadikan meg vegulis nem tortent semmi, ugye...
...de kedves Fonok, barmit is akarsz, inkabb a szokott modon, villamcsapas, profeta, galamb, vagy egyeb biologiai uzenethordozo utjan add tudtomra, ne csak itt celozgass (vagy haladj a korral es irj emilt), mert en nem vagyok jo jatszmazasbol, a fejemben elo pszichologus pedig a teljesen nyilvanvalo celozgatasokat is annyi iranybol vizsgalja meg, hogy vegul maga sem tudja eldonteni, melyik a helyes ertelmezes.
Vagy annak az ellenkezoje.
Na, ezt fejtsd meg.