barbigrl@barbiwrld

"hogy kell irni azt, hogy coloradoi?"
"kis cevel"

Nem is akartam irni, nincs mit. Egyebkent minden oke, csak.

Hetfoig rolo.

A fonokom helyett egy neger no jott ma be, de engem nem ver at, szerintem o az.
Holnap mar csak levezeto jelleggel jovok, csutortoktol havaj, alig varom, vegre bemehetek peldaul az apehhez. Aktiv pihenes jon.

Egyik igy, masik ugy, de gyonyoruek. Az elobbi mentette meg tegnap a repulos filmet - bar ez meg igy is csak egy eleg zotyogos kenyszerleszallasra volt eleg -, az utobbi meg barmit
csinalhat, mindenkepp remenytelenul elfogult vagyok.

Update:

Az igy es az ugy: C.B. az o sovany, abesszinmacska-szeru szepsege mellett szinte csak "mellesleg" jo szineszno; T.S. viszont olyan lenyugozoen karizmatikus jelenseg a vasznon, hogy ettol nem lehet nem gyonyorunek latni. Szoval igy. Vagyis inkabb ugy.

Mindjart itt lesz ertem valaki, akivel regebben csokoloztam, de mar nem, es most nem tudom eldonteni, hogy mossak-e fogat, amiert az elobb szusit ettem es halszagom van, vagy ne, mert ha beszelgetunk es megerzi, hogy most mostam fogat, talan azt fogja hinni, hogy en meg mindig azt hiszem, pedig nem, de ha meg a halszagot erzi, az is ciki, jajmicsodadilemmak, najo, eszem egy narancsot.

"Na, akkor eszunk egy kis lazacbacsit" - mondom teljesen higgadt tarsalgasi hangnemben Cenek (szoval nem gugyogok a macskaval, ertve?!), aki rezzenestelen keppel turi az ilyen kiszolasaimat. Ce fel ejszaka az uj szekrenyt probalta kinyitni, ezt onnan tudom, hogy az uj szekreny jelenleg a haloszobaban all, es rendszeresen felebredtem ra, ahogy Ce az ajtajat csapkodja. Ce egyaltalan nem tunik kialvatlannak.

Egyre tobbet foglalkozom a lakas optimalizalasaval. Ki akarom feste(t)ni, legszivesebben az osszes padloszonyeget is feltepnem es helyette parkettaztatnek (ebbol semmi se lesz, penzugyek) es a haloba nagyon kene mar vegre valami gardrobmegoldast telepiteni, mert elarasztanak a holmik. Szoval most akkor a lakberendezes lesz a kenyszerpalya, csak hogy addig se akarjak elkoltozni, mivel nem tudom eldonteni, hogy el akarok-e koltozni, ertheto?

Tegnap ejjel koromolloval vagtam hajat, kirajno vagyok, allapitottam meg kesobb, mivel meg idoben abba tudtam hagyni, es persze nagyon irigylem azokat, akik hajnalig mulattak, en ezzel ellentetben vettem egy szekrenyt, es itt osszefugges van, mert ebben a honapban peldaul ezert nem fogok nekiindulni a varosnak taxival ejfel utan, a tobbirol nem is beszelve, ehelyett inkabb ejjel egykor allok a (megragasztott) furdoszobatukor elott, es koromolloval vagom a hajam.
Igaz, a szekreny akasztos, nekem meg polcos kellett volna, csak hat ilyen reszletekre nem tertunk ki, mikor megbeszeltuk, h megveszem L-tol, de attol meg kurvajo szekreny, es olcso is volt, ezt mantraztam magamban, es alltama tukor elott es vagtam a hajam.
De jo lett.

"Nahat, barbi, csak nem megragasztottad a furdoszobatukrot? Mivel?"
"Hajzselevel."

Erdeklodessel figyelem, vajon igy maradnak-e a kotelidegeim, ilyen mindenmindegy alapon szervezodve, ez az alakzat egyszer mar gordiusi csomokent vonult be a koztudatba, es ezidaig csak egy megoldast talaltak ra. Ez kicsit aggaszt neha, de a kovetkezetesseg elvehez tartva magam, mivel minden mindegy, ez is mindegy.

A vilag vegere vagyom most, de ugy igazan, egeszen a legvegere, ahonnan mar csak logatnam a labamat le, kopkodnem a cseresznyemagot es fulelnek, mikor er le vegre, es akkor ezzel a fulelessel ellennek az idok vegezteig, es ha vegul majd megis meghallom, hogy peldaul egy csobbanassal (de lehet, hogy koppanva) megerkezett, akkor majd felallok, es elindulok visszafele, es az is jo sokaig tart majd.

Mivel azonban minden mindegy, szorakozott mosollyal nezem ezt az egeszet valami vilagvegnyi tavolsagbol.
Biztonsagi jatszma?
Hoppa, ellentmondas.

Fantasztikus, milyen gyorsan tud kiurulni az agyam, mihelyt eszembe jut, h valamit le akarok irni (pont amig beirom az adminfeluletre a logint-jelszot, aztan meg nezem az ures form feherjet, visszanez, altalaban o gyoz). Lehet, h faradt vagyok, lehet, h nem alszom eleget, lehet, h mindez nem szamit, mert azert koszonom, jol vagyok, csak mashogy.
Az is sokat mond, hogy nemcsak hogy nem irok, de alig is olvasok mostanaban.
Masokat.
Konyveket.
Ujsagot.
Illetve azt igen.
En csak irom, de nem olvasom - szoktam mondani, mondjuk csak mert olyankor nincs ra idom, de most munkakorom, hogy olvassam is. Jo kis vicclap, ezt mondja a fejemben neha a belso hang, jol hallhato buszkeseggel. Egyszer valaki a szolid embergyuloletet hozta fel pozitivumkent, akkor ugy ereztem, erdemes csinalni. Jo dolog, ha megertenek, meg ha ritka is.

Igy megy ez mostansag, tobbnyire csak felmondatok, amiknek a masik fele nem kerul elo, mert elmossa valami mas. Ez most nem az en mufajom, keptelen vagyok odafigyelni ram.

Kaptam ma egy linket: egy kedves, nyugis, dudoraszos dal volt alatta - pont, mint a napsutotte, meleg kavics -, amibe neha kis oktondi rajzfilmeger-hangok motyognak bele, es ez igy egyutt allitolag en vagyok. Jo volt arra gondolni, hogy valaki ram gondolt, meg arra is, hogy nem valami norveg halalmetalrol jutottam eszebe.

"Te valamivel be vagy kenve, vagy magadtol vagy ilyen zold?"
De ez nem most volt, ez meg a harcos ejszakamhoz tartozott.
Ma reggel viszont meg a szempillamon is macskaszor volt, es ugy ul bennem a nyugalom, mint egy gombolyu, napmeleg kavics.

Es barmit megadnek, ha most bebujhatnek egy puha, meleg agyba (es kinn esik a ho, igen, igen, csakis ezt szabadna ma csinalni mindenkinek, agybol nezni a hoesest, osszebujas bonusz).
En onhibamon kivul atugranam a nezos opciot, mert kabe annal a pontnal ajulnek el, hogy magamra huztam a takarot.
Az osszebujas igy felebredeskor lehet esedekes, meg jo, hogy kisCere mindig szamithatok.

Es ugy erzem, le vagyok szokva a cigirol.

Ma reggel nyomasztoan ereztem a felelosseg sulyat.
A felelosseg az, amikor nem tudsz kinek smst irni arrol, hogy mennyire iszonyuan masnapos vagy, es inkabb nem jonnel be.

Kotelbol vannak az idegeim, es barki tancolhat rajtuk, es meg csak hetfo van. Pentekre kotelbol lesznek az idegeim, es barkit fellogatok rajuk. Es ez az optimista verzio.

Ha a szivnek mondjuk lanyos kepzavaraban szokdecselni tamadna kedve, gumicsizmat kene most huznia, mert elolvadt a tel, borzas pocsolyakban nezik magukat a kocos felhok a kettotol negyig tavaszban. Ilyenkor az ember feljon a fold alol, elsetal mondjuk az Astoriatol a Deak terig, az ablakok egymas szemebe tukroznek az ut ket oldalarol es hunyorognak. Persze mindenki tudja, hogy ez nem tart sokaig, ha jon az este, az megint teli este lesz, hat meg kell a szivnek szakadni (dehogy), szoval addig is nekifutasbol, ket labbal bele abba a pocsolyaba, fut, ugrik, nevet.

Neha nem tudom eldonteni, valoban azert nem ertem-e a vilagot, mert tul bonyolult, vagy azert, mert olyan baromi egyszeru.
Tegnap vegre bedobozoltam egy emleket, amit az utobbi idoben csak tologattam; szep, cizellalt feluletu, de torekeny dolog, nem akartam hozzanyulni, mert feltem, hogy osszetorik, de kikerulhetetlen volt es folyton belebotlottam, akkor mar jobb igy.
Szep, elvagolagos rend lett, tenyleg. Orultem neki, es megkonnyebbultem, hiaba, egy kis takaritas neha feler egy alapos pszichoterapiaval.

Azert kicsit zavar az az uresseg a helyen.

Szemcses a film, de szepek a fenyek: simogato a nap, de huvos a fold, reszketnek a fak is. A koteleken fazos szel jatszik, feszulnek a sulytol, mint a hegeduhurok. Lassu meltosaggal himbaloznak a testek, az egyetlen mozgas a kepben. Korben tunodve allnak a szemlelodok, figyelmukben benne van a lezart, helyere kerult dolgok sulya.
"Nincs harag, nincs csalodas. Most nem gondolunk arra, mi lesz ezutan." mondjak az arcok.
Pedig az ido nem all meg, es valahogyan folytatniuk kell.

Ez most igy kicsit sok, raadasul az allam is egyre hujebben nez ki. Ennyi elettapasztalatra azert nincs szuksegem.

Kedves Naplom, kepzeld el, aBarbi teltol megsapadt, peneszvirag kulseju tukorkepet latva komoly dontesre jutott: a "szoke hajhoz napsutotte barnasag dukal" eszmei vonalat kovetve ugy erezte, leghelyesebb, ha kiprobalja a szoláriumot.
Arra az elmenyre azonban, amiben akkor volt resze, mikor a kello osszeget lerova hatravezettek ot a Gephez, semmi nem keszithette fel.

"Nyerogepbe oltott budoarfiling" - talan igy lehetne leginkabb leirni azt a leopardmintas (!) muszormevel (!!!) boritott masinat, amelynek elolapjan egy ugro nagymacska figurajanak mozgasfazisai villoztak, emellett pedig a Gepezet altal nyujtott egyeb szolgaltatasok (tobbfokozatu arcbarnito es ventillator) hangzatos elnevezeseit (Turbo Ice Cooler! Turbo Ice Cooler Mega!) felvezeto voros fenyek pulzaltak.

A vakmero kiserletezo nem rettent meg, bar arra nem tudott rajonni, hol kell meghuzni a kart, es hol dobja majd ki masina a visszanyert zsetont. Belul a szokasos fenycsovek fogadtak, a mar emlitett szolgaltatasok repulogep-iranyitopulthoz hasonlo kezelopanelje pedig vegig izgalmas elfoglaltsagot biztositott szamara a barnulas percei alatt. Mire lejart az ido, gyakorlatilag az osszes kombinacioban sikerult benyomkodnia a gombokat - "jeee, lobog a szempillam!" konstatalta orommel - , de a harom citrom valahogy sose akart kijonni neki.
"Sebaj" - gondolta bolcsen, "nem a gyozelem, hanem a reszvetel a fontos." Aztan meg az is beugrott neki, hogy "mindenki onmaga sorsanak kovacsa", mert hat vegulis megnyugtato erzes tud lenni, ha az ember maga tartja kezben barnulasanak korulmenyeit.

Az meg hozzatartozik a tortenethez, kedves Naplom, hogy a hos kiserletezonek - bar teste egyeb reszei szep egyenletes barnasagot nyertek - helyre allergiaja fejlodott a kalandbol a szaja korul. A vasarnap delutanjat ezert a Malibu Barbie Tolerancia-dijas kulonkiadasakent kevesse szexi Panthenolhab-korszakallban toltotte (kisCe negy labbal gyokerezett a padloszonyegbe a napbarnitott noi mikulas latvanyatol, tegyuk hozza: erthetoen).
Hosnonk azonban egy percig se banta meg a kalandot. Azzal biztatta magat, hogy a tapasztalatszerzes igenis fontos, mert felkeszit az eletre. Arra gondolt, hogy jovo heten esetleg felkeresi a mukormost is.

Ja, es izomlaza is van, de ez mar masik tortenet. Mondjuk, ezek utan az se lehet semmi.

A vetitovasznon eloszor madarraj kavarog a pixeles siksag felett, aztan jon a preparalt zongora: csipeszek a hurokon, meg azonosithatatlan dolgok kozejuk dugva, es ettol egy egesz roncstelep szol belole, izgalmas es uj, megis befogadhato, mert bar eloszor csak potyognak belole a hangok, de lassan beuszik alajuk egy ritmus, hatara veszi oket, es az addig benan egymasnak utodo kottafejek raulnek erre a hullamra es kialakul a kaoszban a rendszer (es hallom, hogy ez jo).
Es voltak meg szavak a filmben, neha nagyon jo szavak es gondolatok egy nagy, fenyes hold, vagy epp az alatt a hatalmas egbolt, alatt, amiket jo lett volna megjegyezni, de hiaba kapkodtam utanuk, elolvadtak, mint a hopihek (mar megint a ho, dehat).
Tobbnyire ketsegbeejt az agyam.

A zene es kep szerencses talalkozasa olyan tud lenni, mint egy menedek, ahol vegre kinyujtozhatsz es kinyithatod magad, hagyva, hogy valami nagy, nalad erosebb dolog atmosson es gyengeden ujrarendezzen. Ugy adod at magad neki, hogy eszre sem veszed, csak utana, hogy rend lett benned.

Visszaszamlalas indul.

1

Holnaptol harom hetig megint enyem a botkormany.
Jo lesz vigyazni..

"Yes" - szogezi le konnyeden Marianne, majd lelegzetvetelnyi szunettel folytatja - "sign of judgement, yes" - es mindezt mosolygos konnyedseggel, mintha csak arrol volna szo, hogy igen, szivesen atugrik este egy italra, igen, mondjuk nyolc korul, de lehet, hogy kicsit kesni fog, es aztan konnyeden megvonja a vallat es derus nemtorodomseggel elsetal valami fele, amirol lehet tudni, hogy rossz es visszavonhatatlan lesz, de most meg nem foglalkozunk vele. Tancos leptekkel tavolodik, alig erintve a fuszalak hegyet, szokelloen es fenyesen, mint fiatal csiko a csobogo vizek partjan, mint egy tavaszi aldozat, ugy.

(Es tizedszer is meggondolja, es aztan hallgat.)

Egykor volt Gy baratnom vette mindig zokon, amiert nem vagyok hajlando orosz darabokat nezni vele, hat most megkaptam a szlav lelek minden szelsoseget, es meg csak egy szinpad sem volt koztunk, csak egy asztal. A Fonok ugy tunik, nagy irodalombarat, es erosen rosszallja, hogy en inkabb a kortars amerikai szerzoket olvasom, en viszont rosszul viselem a hajnalig tarto sirvavigadast, amennyiben munkanap koveti.
Kedves Fonok, azt szeretnem kerni, h L pasija kovetkezo alkalommal lehetoleg het vegen jatsszon hiszterikat, es mondjuk a kora delutani orakban, amikor meg van tomegkozlekedes, koszi.

Szepsegem ma nagyon titkos, egyaltalan nem lathato.