barbigrl@barbiwrld

Beugrottam az arizonai sikitobogarnak, es majd eldobtam a dobozt, amikor sipolni kezdett (ugrottam is, ahogy kell), mar pont hianyzott a repertoarombol valami hasonlo, kellemesen szoke megnyilvanulas. Utoljara talan akkor jartam igy, mikor elhittem, h az egyik, Magyarorszagon osszeszerelo autogyar megkapta az M7-est tesztpalyanak, mert az olyan szar, h ilyet epiteni se tudnanak, helyette meg epitenek nekunk szep ujat.
Ez mar nagyonsok eve tortent, de az idotenyezo persze nem mentseg, hiszen akkor is csak azon akadtam fenn, hogy oke, de vajon a helyette epitendo uj autopalya parhuzamosan a regi mellett fog menni, vagy hogy?
Szerencsere sose akartam tenyfeltaro ujsagiro lenni.

Rovid, am csunya veget ert parkapcsolat utani maliciozus megjegyzes a horoszkop felvetesere, miszerint ebben a honapban jo esellyel eljon az igazi:
"Tokjo, mar alig varom, hogy ujra szophassak."

UPDATE, a felreertesek elkerulese vegett: az idezojel ezuttal azert van, mert idezek. Valaki mast.

A Fonok ezuttal anya formajaban mater(n)ializalodva ripakodott ram, h itt vannak harom utcanyira, jonnek ertem aaatoval, meg ne probaljak bicajra ulni en, a szerencsetlen fellabu, hah.

Anyu megszeppent oldal- es keresztszalagja vagyok.

Ilyen hatterkepem van.
Olvasgattam kicsit, irtozatos utazhatnekom lett, hat ez ma mar nem jon ossze.
viszont
atallitottam a bal labam 90 fokra, aki tudja, hogy ez mit jelent, az tudja. A plusz info a ket kerek. Most ezt nem kene elkiabalni persze, azt gondolom, hogy ugyse erti senki, de en nem tudok titokzatos lenni asszem.
Ja nem, nem tolokocsira kell gondolni.
Sut a nap, ez tovabbi informaciomorzsa.

Viszek telefont azert, ha felborulnek.

Dobbenten eszlelem meg mindig, hogy
azokon felul, amiket mar eddig is tudtam,
V. annak idejen meg mennyi mindent dult fel bennem,
pedig
ezek mar elotte is igen torekeny kis szerkezetek voltak.

A V. ota elmult tiz evet azert
sikerult a finom kis hajszalrugok nelkul is egesz jol atveszelnem,
de most kiderult,
hogy nem egyszeruen rozsdasak, hanem
csomoba vannak kotve rendesen,
es ettol nem ugy mukodom, ahogy szeretnek:
peldaul
mindig megnemulok es bezarulok,
amikor inkabb ki kellene nyilnom.

Pedig fontos volna, hogy
vegre kideruljon mar,
ki vagyok en, hiszen
az onkifejezes egyik formaja az oltozkodes,
es
kene
mar
par
uj
cucc.

(aB tavaszi szabadverse, nagyon)

"Azert szeretlek, mert veled meg szakitani is jo."

Ketsegkivul tavasz van, a tulipan mellett egy csokor krokusz is virit az asztalomon, en meg semmiben nem vagyok biztos.
Igen, velem minden rendben.
Igen, tokjol vagyok.
Nem, nem tudom, miaf van.
igen
nem
nemigen
igen?

Holnap megyek es megmutogatom a terdem az orvosnak, ezzel terelem majd el a figyelmemet arrol, hogy ismet kisebb kommunikacios kudarcba keveredtem, es igy a kedves fiatal fodraszfiu roppant osszpontositassal korulnyirta a fulem, mert en annyira izgultam, hogy meg tudjam ertetni, mit akarok, hogy meg bemutatkozni is elfelejtettem az elejen. Ismeretlenek voltunk egymasnak, mig nyirta a hajam, en meg persze azt porgettem magamban, hogy most ezert biztos megvan a velemenye rolam, es igy masmilyen frizurat vag, mint amilyet akkor vagott volna, ha nem szurom el az alapjainal a kapcsolatunkat.
Azert diplomatikus volt.

Iszonyatos hideg van, de a teraszajto megint sarkig tarva, a nap bejon, Ce kimegy, szep egyensulyi helyzet.

Ezt mar reg akartam.

Ha kapok, akkor adni is tudok, es minel tobbet kapok, annal tobbet adok, dominoelv, lancreakcio, de most azert egy kicsit fazom, ezen kene meg dolgozni.

Ki se latszom a betutengerbol ma, csak vagom a rendet sulyos halomba, es meg a teve is felvett.
Jelenleg ugy erzem, tul jo az immun- es idegrendszerem.

Ja, es egy koltonoi koltes itt, meg ami benne van, szeretem.

Meg mindig nyitva a teraszajto, Ce eddig trappolva rohangalt ki-be, most elfaradva felkeredzkedett az olembe. Bujik, komoly arccal felnez ram, lehajlok hozza es nagyon finoman, csak egy ujjal, lassan simogatom az arcocskajat es beszelek hozza. O a szememet es a szamat figyeli, neha felnyujtja a mancsat es megsimitja az arcomat.
Edeskettes, jajdenagyon. Szetvet bennunket a tavasz.

Nemsokara viragzik majd a buszmegalloban a viragsziromarcu bokor.

Nyari este van, ha hiszed, ha nem.

Elrabolt ma kicsit a szepkezu ferfi, setaltunk a napos oldalon oda-vissza. Hivogatott a Duna az ut vegen, jo lett volna kicsit meg jobban elszokni, de...
(ennek a folytatasat meg en is keresem)

Elotte a metroban csaladi csucstalalkozot tartottam, papamtol befizetendo csekket es lelkifroccsot kaptam, a nagyim pedig elocsomagolt es a lelkemre kotott egy oriasi mezes puszedlit. Aztan ok felszalltak a metrora es mentek tovabb, en pedig integettem nekik, mint az igazi elutazoknak. Ott alltam, a tenyeremen egy hatalmas sutemennyel, vittem, mint a szivemet.

Meglepo modon tokomelhagyom nap volt ez, es/pedig kulonosebben latvanyos eredmenyekkel sem dicsekedhetem. Sajnos.
Az elhagyas eredmenyesseget tekintve most aztan nonek erezhetem magam.

Igen, tudtam, hogy egyszer megtortenik, es most bekovetkezett.
Elokerult a regi telefonom.
A lakasom teruleten mukodo rejtelyes fekete lyukak - amelyek elnyelik, majd az ido es ter teljesen mas pontjan elooklendezik a dolgaimat - ezuttal a mosogep moge koptek ki a szerencsetlent.
Igazabol mar tok lenyegtelen, leven kb ket honapja van uj keszulekem, viszont van meg benne par kinyerheto telefonszam.
Legalabbis multkor meg volt.
Felteve, hogy a a dimenzioutazas soran az elektromagneses mezok - esetleg a lakasom teruleten talalhato fekete lyukakban letrejott ismeretlen civilizaciok, ugymint ufok - nem toroltek ki teljesen az agyat.

Nyolceves lehetek, es ocsemmel sikitva rohogunk a Mucsarnok egy kiallitasan, ahova gyereklegeltetessel megbizott papam terelt be minket a ligetbol az eso elol, es aki szegeny amolyan jobb hijan-megoldaskent talalta ki ezt; pont o, akinek Munkacsynal es Rembrandtnal veget er a festeszet, nem tudta, mire vallalkozott, amikor posztmodern pacak es ertelmetlen cimu installaciok koze mereszkedett, es most csendes felhaborodassal mustralgatja a kiallitott darabokat, "ja, Kis Gubanc I., mi?!" holott az peldaul tenyleg egy osszegubancolt zsinor lakkal kimerevitve, ocsem es az en megitelesem szerint roppant vicces es kezzelfoghato modon illusztralva a cimet. Mi ugyanis iszonyatosan elvezzuk az uj elmenyt, jatszoter ez a szemnek, maszoka es kiprobalas, ujabb es ujabb vicces cimek es kepek hozzajuk ugy, ahogy eddig meg sose lattuk.

Aztan jott ez a jo ket meter magas kep az egyik falon, mar a merete is tiszteletet parancsol, es amin megis komolytalanul rozsaszin alapon kulonfele szines formak vannak elszorva, mint egy ovoda kertjeben a delutani piheno miatt kinnfelejtett jatekok, es mi vigyorgunk, aztan meg nevetunk, mert mi az, hogy rozsaszin alapon fakocka meg kirakos, es az a cime, hogy megyunkszentendrere?!

Es en akkor eloszor gondoltam arra egy kepet latva, hogy barmi is ez, hiaba nem lilaruhas no, aki pedig nagyon szep, annyira, hogy en nem tudok olyan kiralylanyt rajzolni peldaul, vagy barbizoni erdoreszlet, amit elnezegettem az albumban es arra gondoltam, hogy a nagyieknal a berettyonal is pont ilyenek a fak, szoval hogy azokhoz kepest hiaba nem kep ez itt a szo szoros ertelmeben, marmint ugy, ahogy eddig kep volt egy kep nekem, azert megis milyen fura. Mert miert is ne lehetne az, amit a cime mond, hiszen vegulis amikor mi peldaul csaladilag felkerekedunk a koranyari napos hetvegeken, hogy akkor mi most megyunk Szentendrere, ahol fagyizni lehet, meg Dunat nezni, meg felmaszni a sikatorok lepcsoin a templomterre es kinezni a varfal felett a szentendrei haztetok buckaira, es kozben sut a nap es a nyolcevesek estere elfaradnak, hazafele elalszanak a heven az anyjuk oleben, de meg akkor is szoritjak a kedvenc mackot a fagyis arcukhoz, a hatevesek meg a mecsbokszot a kezben, mert hat ilyenek nelkul nem indulunk sehova, es akkor ez nekem hirtelen mind ott lett ebben a kepben, es akkor arra gondoltam, hogy teljesen ertheto, hisz ez errol szol, csak epp ez a festo nem a mackojat meg mecsbokszat viszi, hanem mondjuk a kedvenc gumicsontjat, epitojet, lombikjat, tojasat, meg kirakosat, szoval igen, miert kene egy kepen mindig csak asito inasnak, meg rozsehordo nonek lenni, amikor az olyan unalmas, es mennyivel izgalmasabb ez, ahol a festo azt mondja nekem a cimben, hogy "figyelj, szerintem ez ez", es akkor en egy ilyen viszonyitasi alaphoz merve felfedezhetem, hogy az a paca meg a vonalak valoban az-e, vagy teljesen mas, vagy hulyeseg az egesz.
Es en akkor ott nyolcevesen ugy dontottem, hogy ha ez a a modern festeszet, akkor en ezt szeretem. Keseru Ilona, koszi.

Megyunk Szentendrere!!!
Ezt majd meg kifejtem bovebben, de most nem erek ra, mert megyunk Szentendrere, idojarasfuggesem csucsra jaratodik, es meg Dan Filmhet is van!
Ide fenektibisen sok szmajli es felkialtojel kene, de meg manias szakaszomban is mukodik az onkontrollom.

Es hogy eddig miert nem irtam?
Mert karbantartottak.
Jaj, nem engem, dehogy.

A karbantartas lenyege pedig epp az volna - gondolta aB, igaz, kis segitseggel - hogy erolkodes nelkul, termeszetesen legyunk gyengedek egymashoz, amikor arra van szuksegunk; hogy tudjuk felhotlenul eltolteni az idot, amikor egyutt vagyunk, es aztan mindenki mehetne vissza a sajat eletebe bulizni, gyujtogetni, futni a koreit, barmimast, mert igy megsem fajna egyikunknek sem a masik lazasaga. Tiszta keplet volna ez igy, csak nem szabad tulgondolkodni.

De mondom, nem errol volt szo az elmult ket napban, csak szimplan valami szervizeles volt a hatterorszagomban.

hello vilag,
hello szamitogepasztal a szobam sarkaban,
hello olemben hevereszo, szerelmesen bujo, a klaviaturat taperolo kisCe,
hello csellolajt
(szoval ezt nem a munkahelyemrol irom, hat ilyenkor, hat nevicceljmar)

A vilag kezd visszaterni a normalis kerekvagasba, bar azert volnanak otleteim, hogy lehetne jobb.
Most nem pont a vilagbekere gondolok, annyira nem vagyok szep.

Tenyleg tavasz van, el is ment az eszem, arra gondoltam, hogy kene egy szoknya, es ettol persze beindult a lancreakcio, hogy hol is van a necc comfixem, meg hogy kene venni valami csajos cipot, es akarok szep uj fehernemuket is, meg, meg, meg...!
Sajnos tul hamar elmult, pedig mar tenyleg majdnem elkezdtem fogyokurazni is, csak ennyin mulott, a fenebe is.

Megfelezem a jovendobeli lottonyeremenyem azzal, aki kitalalja, hogy miutan vasarnap kicsinaltam a terdem, mi tortent tegnap ejjel, mikor hazaertem es szerettem volna kinyitni az ajtomat.
Orvendezes: a multkor kicserelt zarbetetre meg pont ervenyes a fel ev garancia.
Szopas: ezuttal nem a zarbetet ment tonkre, hanem a zar maga, ugyhogy ez teljesen mindegy.
Tanulsag: barmi is a baj, mindig pont kilencezer forintba kerul.

Reggel felhivtam a dokit, nem-e lehetne-e hogy nekem tulajdonkeppen fekudnom kellene-e ezzel a rettenetesen bena terdrogzito sinnel-e, de azt mondta, hogy nem szukseges, nyugodtan menjek csak be dolgozni.
"Hat csak nem uszom meg, hogy iszonyatos agyalassal probaljam a rendelkezesre allo ruhataramat akore az egyetlen nadrag kore szervezni, amit fel tudok rangatni magamra" - gondolta aB.
Meg azt is meg hozza, hogy "nehez az eletem, bazeg".

"ho lepte be a varazslo kertjet, sapadt mezet csorgat ra a nap"

Ultem a to jegen, nem ereztem a terdem, es a havas dombokat neztem, kurvara szep volt a taj egyebkent. D tanacstalanul allt mellettem es az arcomat figyelte, szemmel lathatolag nem tudta eldonteni, aggodjon-e vagy nevessen, egyelore mindketto keszenletben allt a szemeben. Aztan tetovan o is elmosolyodott, amikor latta, hogy lassan megis felallok es mosolygok,
mert ugy nem kellett arra figyelnem, hogy szedulok es zug a fulem, tudtam, hogy ez nem sok jot jelent, de
visszahelyeztem magam ebbe a teli mesebe, korulottunk a havas dombok, a fenyok arnyeka a regi temeto sirkovein, a sziklatenger, a nap az arcomon, a fal koveinek erdes gombolyusege az ujjaimban, a szelcsengo hangja a fulemben.

Este a vonat lepcsojerol visszaleptem az eletembe, es masnapra kiderult, hogy megsem volt veletlen az a szedules. Az orvos hummogve bolintott "igen, az enyhe sokk jele" - mondta, mikozben a terdemet lazan kimozditotta oldalra, ahogy egyebkent nem kellene mozdulnia. A fiunak, aki a rogzitosint feltette ram, szep volt a keze, szakerto mozdulatokkal helyezte be a kis csavarokat a csuklopantba. "Ezek szabalyozzak, mennyire hajolhat, igy jo lesz?" kerdezte, a bionikus robotno pedig bolintott es a sziklatengerre, a csendre es a szelcsengo hangjara gondolt, es a kotozo steril fenyeiben mar nem is volt biztos benne, vajon ezek valodi emlekek-e.

Diagnosis: Laesio lig. collat. med. gen. sin.
A bal labam combtotol bokaig egy medical fetish-perverz legnedvesebb vagyalma jelenleg.

A korcsolyazas akkor es ott jo otletnek tunt.

Az elozohoz meg: felevente egyszer en is lehetek nemjofej, egyebkent meg ugyis egy imadnivalo ember vagyok, vagy csak a környezetem van tele elfogult emberekkel. Bar a Fonok aprilis helyett havat csinalt, lehet, hogy el kene gondolkoznom ezen.

Kedves Fonok,
lecci csinalj valamit, hogy legyen most azonnal aprilis*, de holnapig legkesobb, azistenitneki.

Koszi.

*aprilisban valaki elutazik. nem en.

Breking nyuz: aB ma reggel eltevedt a nyuszis polojaban, bar ez tole egyaltalan nem meglepo. Gyakorlatilag felalomban probalt kibujni belole, de vegul par percre ismet kiesett a vilag sodrasabol. Amikor rovid szunyokalas utan egyszercsak kinyitotta a szemet, mar a furdoszobatukor elott allt a kenyszerzubbony-szeruen raszorult rozsaszin poloban, a hasarol karorvendoen nezett ra a nyul.
aB homalyosan emlekezett ra, hogy abban a par percben, amit a poloba szorulva toltott – es amely helyzet feletti frusztraciojat allva alvassal vezette le – tokeletesen kezenfekvo megoldasokat dolgozott ki a vilag nagy problemaira. Sajnos nemcsak a megoldasokat, de a vilag nagy problemait sem tudta visszaidezni, bar a tukorkepet elnezve ugy tunt, o maga lehet az egyik.
Meg csak reggel het ora volt.
Az elso szamu problema ugy dontott, ideje lezuhanyozni.

Rizpekt ezert, es hogy serules nelkul atveszelhetove teszi ezt a mai napot.