barbigrl@barbiwrld

Reggel amokfutassal kezdtem, vettem magasszaru tornacsukat, mindjart kettot is, meg furdoruhat, mert akcios volt, meg ugyis kellett, meg vegre nem neztem ki olyan remenytelenul benne, mint amennyire a tobbiben igen, aztan rajottem, hogy most mar aztan vennem kene mindehhez a kinaiuzletben egy kozepes meretu utazotaskat is, hogy valahogy haza tudjak majd vasarnap cuccolni. Itt azert mar kurvara villogott a barbimode off alarm, ugyhogy megraztam magam es megkerdeztem a tornacipoboltost, vallalnak-e csomagkuldest, de sajna nem.

Persze a szep uj, magasszaru darabokat a mutet utani ujabb, sinben toltendo hat hetben nyilvan nem fogom tudni hordani, erted, ugyhogy azonnal hazarohantam es atvettem, de ez meg nem ment az addig rajtam levo cucchoz, ugyhogy at is oltoztem, es meg csak delelott fel 11 volt, most akkor mar kezdhetek aggodni magamert?

Lattam kurvajo kiallitast XIX-XX. szazadi magyar es osztrak festeszetbol, a muzeum termeiben kozben gyakorlo tanccsoportba es probalo jazz-zeneszekbe lehetett futni a kepek kozt, ez azert igy eleg finom. Kinn sut a nap (elarulom, itt ilyenkor mindig, nemtom, hogy ezt hogy csinaljak), aztan felhivott anyam, hogy nem uszom meg, majus 9-en csak lesz terdmutet, ezek utan a nyaram maga lesz a kover es masfelmazsas boldogsag.

Tegnap levette rolam a rontast egy sziberiai nagymama.
A sziberiai nagymamanak olyan termeszetes es magatol ertetodo, hogy neha parazsat szit, tollas kopenyt olt, dobol es kantal es samanasszonykent leveszi a rontast emberekrol, mint ahogy az en nagymamam lemegy vasarolni vagy kitakaritja a lakast. A sziberiai saman-nagymama ezutan eppugy hangosan szuszog, mint az en nagymamam, amikor bevasarlas utan hazacipeli a cekkert.

Egyelore nem erzem a hatast, pedig azt mondta, ezutan olyan tiszta lesz az utam, mint a tej. De hat a tej nem is atlatszo, mondtam volna, de kozenk alltak a nyelvi korlatok, meg a szellemiek is, mert szerintem a tej feher, nem pedig tiszta, meg ugyis mindegy, mert nem szeretem. Azert adtam neki a vegen penzt, mert azt allitotta, hogy attol zarul be az energiakor, en meg jelenleg nem szeretnek kockaztatni.

Kesobb, amikor kileptem az ejjelnappalibol, meg lattam, ahogy epp befordultak a sarkon, az unokaja papirdobozban vitte utana a csorgoit, a tollas fejfedoket meg a samandobot.

A boseg zavara, komoan. Csodalatos.
Bejonnek a kepek es a zenek, korulneznek, szia, ide lehet ulni, persze, tessek, de jo, hogy itt vagytok, gyertek meg, csinaljatok helyet, van mit kidobni. Peldaul itt van annak az utolso, valasz nelkul maradt smsnek az emleke, egy kis elgyengules, es tessek, kicsit sajog meg a helye, lecci, valaki simogassa meg, koszi, kicsit jobb lett, el fog mulni.

Elengedett kezzel egyensulyozok, egyelore megy. Het vegere lehet, hogy elfelejtek beszelni, de ez nem baj, ugysincs kihez, es ez jo igy most. Torekeny a nyugalom, mint egy szappanbuborek, de belulrol kifele legalabb minden szep csillogo. Csak ovatosan.

Aztaaa, hogy ebben a varosban mennyi forradalmar van....!!!!

...annak ellenere, hogy a felvezeto rendorautonak csak az nem tunt fel, hogy mogotte mindenki BICIKLIVEL van, es ezert gyalogosfelvonulashoz mert tempoval vanszorgott, szoval mindezek ellenere...

Ez valami isteni volt! Gratulalok Basszuskulcs, gratulalok, Karl! :)

(Most meg becsomagolom a hajszaritot, a koromvagokeszletet, a magasszaru cipom - de azert egy papucsot is -, az osszes polom es puloverem, valamint telikabatot es kanikularuhat. Minden korulmenyre fel kell keszulni, egy hetre utazom.)

(hagynam a francba ezt az egeszet, de aztan mindig az van, hogy kisut a nap)

Majus 9. az mar majdnem nyar, szamolj hozza hat hetet, es mar julius vege fele jarunk: kanikula, nyari ruhak, bicaj - namost ezt az idoszakot kene nekem ismet sinben, sot az elso harom hetben mankoval benazva toltenem, amennyiben nem sikerul lemondanom a terdmutetet, amire tegnap konnyelmuen rabolintottam (mert megerdemlem).

Az idojaras tenyleg csak arra vart, hogy bringaval jojjek: mar sehol a reggeli jatszi napfeny meg a tavaszi szellocske, ami vidaman incselkedhetne, csak a hideg szel meg a szurke hofelhok, amit mar inkabb sulyos bazmegolasnak veszek.

Fel tiztol fel tizenegyig hallgattunk zenet es csondet, egymas mellett ultunk, szep mosolyba oltozve, mint ket idegen szikla. Ahogy setaltam a Kalvin ter fele, arra gondoltam, minek eroltetni azt, ami nincs, es ettol most sokkal nyugodtabb vagyok.

S mivel forradalmár
Minden városba kell
Nekem meg ez a város
Nagyon megfelel
Az autók elé
Az útra vetem magam
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban

"This is a revolution!"

Valahogy ez allt ossze hirtelen, "ilyen volt-ilyen lett", es most nem arrol beszelunk, hogy mi volt a ketto kozt, hanem hogy igen, persze, hogy megyek majd gurulni en is, es hogy mennyire hianyzott, amig tel volt, es hogy aztan meg azert, mert mar nagyon nem volt tel, viszont a terdem miatt nem tudtam, es csak neztem, ahogy all a szoba sarkaban es fajt a szivem, es bar nem volt tele a blogom vele, azert en peldaul emiatt utazom egy nappal kesobb, pedig, naugye.

Azert senki ne vesse magat az autok ele, nem kell mindent szo szerint venni, az olyan barbis volna.

Most nem a megfelelo helyen vagyok, es ez minden ertelemben veve igaz, csak epp nem tudom, mi volna a megfelelo hely mindezen helyek es eletszituaciok helyett.
Mondjuk a terasz egesz megfelelo hely lett, Ce felul a masik szekre, mig en jgskvt iszom csakazertis, meg ha fazom is mezitlab a papucsban, de hat erre valo egy terasz, erre vagytam. Es most akkor mire vagyjak?
Megfojtanak a szavak. Minden ertelemben.

Igenigenigen, a bicaj gurul, es egyelore nem a terdemben van a hiba, hanem hogy utoljara novemberben ultem rajta. Innentol kezdve probalkozzunk a tav novelesevel: most 3 kilometernel tartok, ennyi a zuppamarket odavissza, igen, ez a "haha" kategoria.
Most akkor meg atgurulok anyamekhoz (naluk, a sicuccomban van a terdvedom), ezzel mar akar ot kilometerre is felkuszhat a Rettento Megerolteto Tavolsag meroszama.
Persze holnapra esot mondtak, mi?!

Butafilmecske, nachos, salsaba tunkolt pattogatott kukorica (nemfuj!), 2neger, a pincer mar oda se jon, csak mutatja, "ketto?" en visszamutatom, "ketto!", es hozzak a jgskvt, sorskerdesek, hiaba, hat ez a nok sorsa, de jo nekik...
De jo nekik.

Ma meg, ahogy lattam a szakirodalomban ezt a kedvesen buta embert, eszembe jutott, ahogy tegnap pont belecsenelszorfoltem a teven, egy autoban ult egyedul a sotetben, szomoru volt epp, es azt meselte a kameraba, hogy neki mi faj, peldaul az, hogy vart egy Embert, akit ugy hivtak volna, ahogy ot, es aki most megsem lesz, es hallottam, ahogy ezt nagy E-vel mondja, es az a pillanat akkor tenyleg szep volt, na, egy gyongy a szarban, hat minden elofordulhat.

Most, hogy van szallasom - a legolcsobb, amit talalni tudtam, 5500 ejszakankent, kilenc napra iszonyu sok -, mar valamivel nyugodtabban keresek szallast keves penzert. (Hogy megy ez vajon, meddig lehet lemondani a lefoglalt szobat, ha a barbi volt olyan bolcs, hogy valos adatokat adott meg...?)

Mint nagy, feher vasznak a szelben, ugy
csapkod es lobog,
kifeszul es puhan magaba hull,
szabadulna, es megis
arra vagyik, hogy visszatartsak,
es igy jo,
most,
igy,
amig
egyik mellett sem kell donteni,
mert akkor
fel kellene adni
a masikat.

Felturtam a netet ejjel, azzal is ment az ido, mindent elolvastam rola, megneztem az osszes kepet - van egy mosoly, az a kedvencem -, tenyleg ugy viselkedem, mint valami bolond suldolany, kerem vissza a tegnapi zen-buddhista nyugalmamat, ez igy nem igazsagos.
Setaljunk, de ne engedd el a kezem.

Azert a tegnapi bazi nagy raeros idillhez hozzatartozik, hogy vegul csak sikerult mesterfokon elcseszni az idomet, es igy nulla orat aludtam. Almos nem vagyok, csak valoszinuleg tok sima az eeg-m.
Az elobb hirtelen meg kellett volna mondanom, miken dolgozom majd ma, de csak az a viccpoen visszhangzott a fejemben, amikor leveszik a szoke fulerol a walkmant és megfullad, mert anelkul nem megy neki, hogy "...ki-be-ki-be..."

Kinn fazosan ludborozik a csillogo aszfalt, az ablak visszatukrozi a kezben a bogrekavet, a masik kezben ott a kurva cigi is, de csak egesz keveset szivsz, miota leszoktal (haha), ennek orulsz.

Hatterzajnak kortars tanc megy a teven: zene nincs, csak a lelegzetek, a surlodo testek szabalytalan ritmusu neszei, megnyugtatoan oldja a csendet. Ha iras kozben, a szovegbol ki-kifulelve figyelni kezded, indazo ritmussa lesz, soha nem tudni, mi a kovetkezo (odalesni nem er). Ce neha felriad, nyujtozkodik, helyezkedik, majd ahogy elszunnyad, szuszogasba halkul a dorombolas. A haz most csendes, a szag- es zajszimbiozis tobbi tagja ma nem fur falat, nem hallgat butazenet, a vasarnapi rantotthusuk illatat mar elvitte magaval a delutan.
Ilyen az egyedullet, ha jo.

Persze nem mindegy, hogy a varazslo a kertjeben gondol-e rad, de tudod, hogy gondol.

Kosz, jobban vagyok, tudod, a dolgok sose ernek veget csak ugy, elvagolag, ki kell futniuk magukat, mint ahogy a celszalagot atszakito futot is viszi tovabb a lendulet, aztan lehet, hogy egyre lassabb, vegul megall, de az is lehet, hogy ugy dont, erdemes inkabb setalni, csak hogy kideruljon, hova is juthat el.
"...bar nem tudom, hogy lehet ezt jol csinalni"
"en sem tudom"
Patthelyzet, lepenyhal.

Valamiert azt hiszem, hogy ha egy hetet egyedul toltok aprilis 23. es majus 1. kozt ott, ahol nekem eddig mindig jo volt, akkor utana jobb lesz. Pedig legjobb esetben is csak kozben lesz jo, utana pedig marad ez a rendezetlenseg itt benn.

Muanyag szekek, kockas viaszosvaszon az asztalon, hangos olasz diakcsoport kozepeben ucsorgunk a delutani fenyben csendesen.
A varazslo szeme zoldesszurke, szomoru felhok usznak benne, es nem tudok ra haragudni.

Azt nem szeretem, mikor J sir, mert J olyan jo es kedves es szep es szeretem, es nem akarom, hogy sirjon, es kulonben is megbeszeltuk, hogy mennyire jofejek, kedvesek es szepek vagyunk, ugyhogy semmi oka ra.
Persze az o koordinatarendszere szerint van oka, de hat mindenkinek megvan a maga koordinatarendszere, amibe mas rajzolja a hiperbolat, es ez a nagy kiszuras az egesz matematikaban.

Matekbol mindig kegyelemkettes voltam, kiveve otodikben, mikor harmas (akkor viszont sajat jogon), de akkor a geometriat vettuk. Ehhez kepest meg mindig nem meglepo, hogy a fuggvenyek nekem se mennek.

(A hiperbolaban az a szep, hogy mindig van vele egy tukorkep.)

Lehet, hogy inkabb szalvetat kene gyujtenem peldaul, ujsaghirdeteseket bujni es levelezni hasonlo, szalvetakert lelkesedni tudo emberekkel, szalvetagyujto klubokba jarni hetvegi muvelodesi hazakba, csereberelni a ritka darabokat egesz addig, mig nem jon valaki, aki a szivecskemintasomert cserebe odaadja a turbekolo gerleparosat, ami igazi ritkasag, es ettol kezdve mar csak az van hatra, hogy egyesitsuk a gyujtemenyeinket.

Szoval nem a megfelelo idopontot valasztottam a leszokashoz, ez mar tuti.
Viszont ujraertekelem a nepi bolcsessegeket, es ugy dontok, az "aki etet, az szeret" kitetel nem okvetlenul igaz. Lehetne helyette valami mas, amiben hihetek most megint par hetig.

A varazslo lila akacot igert, fozott nekem ebedet es megmutatta a birodalmat. Aztan becsukta utanam a kertkaput.
De szepen mondtam.

Sose a megfelelo idopontban probalok leszokni a cigirol, tegnap este peldaul arra mentem haza, h a pasim elkoltozott.
Jo, ebben azert benne volt egy adag megkonnyebult sohaj is, de azert megiscsak utott. Ilyenkor lehet tanacstalanul az ongyujtot csattogtatva mindenfele potcselekvesekhez menekulni.
En elmentem bevasarolni.

Ket napja nem gyujtottam ra. Raadasul epp most olvastam, hogy "aki szeret, az etet", es ez most kulonosen fontos szerepet jatszik az eletemben.
Ki is megyek az automatahoz csokiert.

Tiz korul mar megbantam, hogy vakmeroen beszalltam r jointjaba, szedultem, mint a lakodalmas kutya, viszont amig az etterem fele tartottam, kitalaltam egy jo cimet a cikknek.
Az etteremben a pincerek mar hoztak volna a szokott pohar barnasoromet, amit kivetelesen el kellett haritsak, persze lelkiismeretfurdalasom volt, mert most eloszor probalkoztak onallo kezdemenyezessel, ami kezdodo torzsvendegi statuszt jelez, es aggodtam, hogy ezzel osszezavartam szegenyeket. Amikor az evestol kicsit osszeszedtem magam, megprobaltam visszaemlekezni az ujonnan kitalalt cikkcimre, nagyjabol sikerult is, de ugy ereztem, azert a "jegen dugtak a hiressegek" verzioval valami megse stimmel.