barbigrl@barbiwrld

IGENIGENIGEN,
"fokozatosan terhelheto"
ezt mondta a doki, tovabba megallapitotta a 100 fokot, es hogy gyonyoruen stabil, aminek annak kell lennie, es hogy gyonyoruen mozog, aminek mozognia kell, es hogy ilyenkor meg szoktak problemak lenni, de nekem nincsenek (vegulis ez majdnem igaz, konkretan a Labbal nincsenek).
Holnap szerintem egyenesen en tartom a gyogytornat, haha.

Minden azzal kezdodott, hogy a gyogytornasz azt mondta a telefonba, hogy a (megis inkabb szerda reggeli) szeanszunkhoz eleg valami rovidnadrag meg polo. Nem gondolta szerintem, hogy ezzel mennyire feladja a lecket: van ugyan egy rakat nagyon klassz bokszeralsom alvashoz, ezek azonban szabasukbol adodoan nem alkalmasak ilyen akciokra, leven tulzottan mely betekintest engednenek aaaaa, ize, a maganeletembe.
Szerencsere az Autos Edesanya mindig lanya mellett all a bajban, ami azt jelenti, hogy par oraval kesobb mar a kozeli Osanban portyaznak vadul, ahol a Triumphnal veletlenul epp furdoruha- es fehernemuvasar is van, ojajj.

Ha jol emlekszem, az utolso parbeszedunk valahogy igy zajlott:
- Szerinted az ilyen fekete, horgolt csipke-jellegu fehernemu-egyuttesek alkalmasak gyogytornara...?
- KIT ERDEKEL?!?!

Ja, shortom meg mindig nincs.

Buzog bennem a tettvagy, leugrom, megnezem a postaladat. Vhoahh, cselendzsdej!

(Lab, nagyon jol viselkedsz.)
Kedden megyunk kontrollra, es lehet, hogy rogton be is vagnak bennunket az alagsorba gyogytornara, ami sokak szerint ver, verejtek es konnyek. Igazabol mar ez se erdekel, csak ne itthon legyek.
Jovo heti varazsszavunk a "terhelheto".

Ma megtortent az attores: amikor este hazahozott toluk es felkisert, mamamnak sikerult megsimogatnia az eddig bunko es/vagy gyava Cet. Dicseretes onmerseklettel nem elt vissza a szituacioval, nem probalta peldaul rogton fel is venni, csak hagyta, hogy Ce baratkozzon a helyzettel. Engem majd szetvetett a buszkeseg, meg is jegyeztem, hogy "hu, nagyon buszke vagyok rad", de egy igazi, elkotelezett macskas persze azonnal tudja, hogy ez kinek szol. Mamam is tudta, de ra is buszke voltam termeszetesen.

"Akkor keszulj, mert autoval vagyok" - ezt mondta a telefonba a Fotosfiu, es akar azt is mondhatta volna, hogy "van ket jegyem Parizsba, most indulunk", nem tudtam volna jobban lelkesedni. A radioban valami jo kis jazz szolt, en pedig kineztem az auto ablakan, es azt lattam, hogy a Megyeri ut fasora szebb mint a Tuileriak; es hogy meg a Tungsram gyarepuletei is gyonyoruek.
Ez volt az ajandekom, meg a Harmashatar-hegyen a labunk elott messzire nyulo varosi fenyek, es a halvany tukorkepkent szikrazo csillagok.
Ket hete ki sem mozdultam belole, de hianyzott a Varos.

Ez az "Ez lesz az ev nyara!" szoveg eleg jo hujeseg-indikator, minden diadalmas felfedezo azzal jon, hogy "hat mekkora barmok mar, hat szerintuk hany nyar van egy evben ugy megis, hö", es nez hozza a szemevel, mit a spanyolviasz.
En meg azt gondolom, a barbilelku kopirajterek egesz szorakoztatoak.

Na, ezazbazeg, errol beszelek, te Lab, ehh, mindegy, sirok tovabb.

Hôsöm tere - Parti Nagy Lajos
a soliT csoport kíséretében
- multimédiás felolvasóest -

Helyszin: IX.Közraktár u. 18-20. (A Zsil utcai villamosmegálló magasságában)
időpont: 2005. május 25. szerda, 18 óra
indjen

program-nagyonajanlonkat olvastak, menjenek, kutturalodjanak, szabad.

Ha mar nem csinalok semmit, legalabb elveznem - jutott eszembe, majd az, hogy - de nem, meg ezt se vagyok kepes jol csinalni, mert ugy csinalom a semmit, hogy kozben lelkiismeretfurdalasom van, amiert nem csinalok semmit, igy vegul amellett, hogy nem csinalok semmit, meg szarul is erzem magam, amiert nem csinalok semmit.
[de legalabb meg tudom kovetni]
Tegnap este ezert szent elhatarozassal ugy dontottem, hogy ezt surgosen meg kell oldani, igy ma mar fel napot toltottem ugy, hogy joleso tudattal csinaltam a semmit, merthogy "nade majd most mindjart nekifogok", szoval jelenleg ott tartunk, hogy nyugtalanul pislogunk az orara, "mennyi is most az ido? hmhm". Szerintem haladok a megoldas fele, bar.

Kapcsolatunk ma nincs a csucson, nem 90 fok az meg, csak max 85, ha jobban megnezem (bar meg csak delelott van), ami viszont jobban aggaszt, hogy a teljes nyujtas sem megy: konkretan majd osszetojom magam, amikor a sarokkal gurigazott sarga labda (Ce irigysegenek celpontja) eleri palyaja legtavolabbi pontjat.
Nyujtsd ki a labad teljesen, es feszitsd meg a combizmodat: erzed, ahogy a terdedben megfeszulnek a szalagok? Na, hat ez az, ami nekem egyelore egesz futurisztikusan lehetetlennek tunik.

(kicsit beszukult-e vagyok?!)

Mostan apro sikerelmenyekbol epitkezem.
A terdhajlitas peldaul, az eleg fontos, mar megy a derekszog, de ez igazabol nem olyan nagy kunszt, a mutet masnapjan a gyogytornasszal 47 foknal kezdtuk.

Akkor meg nem ereztem, hogy kozunk volna egymashoz, nem engedelmeskedett, nem volt hajlando megmoccanni, hiaba probaltam emelni, rendelkezni felette, o ellenallt, azt akarta, helyezzuk uj alapra a kapcsolatunkat, ne legyek mindig en a dominans fel, sajat akaratot akart, fuggetlenseget, uj eletet. Nem tetszett neki, hogy haza kellett jonnie velem, duzzogva duzzadozott, feszult es mereven ellenallt, de a kuzdelmes napok utan elkezdtunk osszecsiszolodni: rajott, hogy nelkulem nem boldogul, csak fekudne butan, unalmasan, en viszek szint az eletebe, nekem kell tudnom, hogy mit akar.

Azota egyre jobb vele. Osszeszoktunk, lassan visszatalalunk a regi szep egysegbe, szimbiozisunknak mar bioritmusa van: reggel meg almos, nem akarja a derekszoget, delelottre felebred, kicsit mar hajlik - bar figyelmeztetoen feszul, ha vakmeroen tul sokat akarok -, estere mar megy a merolegesseg, vidam es konnyu mozdulattal hajtja vegre, amit elvarok tole. Persze meg hamar farad, es tudjuk mindketten, hogy hosszu ut all meg elottunk olyan feladatokkal, amiket egyelore elkepzelni sem merunk: ha peldaul a guggolasra gondolunk, elakad a lelegzetunk, es kicsit osszeszorul a gyomrunk, de azt mar fura elkepzelni, ahogy a korhazban meg megemelni sem tudtam, csak logott rajtam, mint valami nehez, idegen suly. Azert jo ujra egyutt, hogy megint a reszemme valt, hogy egy test-egy lelek vagyunk, a labam, meg en.

Azon kivul, hogy az elmult harom napban elhulve figyeltem, ahogy a latogatokkal eddig bunko es/vagy beszari modon viselkedo Ce oriasi jellemfejlodesen megy at, es a latogatasomra erkezokkel nemhogy szoba all, hanem meg is kozeliti oket, sot nemelyikuket a legnagyobb lelkinyugalommal meg is tapossa, amint atmaszik rajtuk az olembe - bar mindennek a teteje egyertelmuen az volt, amikor teljesen onallo, felnott dontest hozva arra jutott, hogy az en olem helyett akar a megtaposott alanye is egesz jol megteszi neki -, szoval ezen kivul csak annyit szeretnek hozzafuzni, hogy koszonom, hogy eljottetek, es most nem Ce szemelyisegfejlesztesere gondolok.

(nem esett le)

Olyan jo itthon, komoan, ha mamam meg par napig apol, tutira eljutunk oda, hogy szoba se allunk egymassal.
Ketsegbeejtoen idegesit bennunket a masikban onmagunkat viszontlatni, es amikor mar kivertuk egymasnal a biztositekot es azt gondoljuk, hogy "jezusom, na, hat ilyen azert mar biztos nem vagyok", na, ilyenkor meg ott van a frusztralo tudat, hogy de hatha megis.
Kezdjuk azzal, hogy mindketten meg vagyunk gyozodve arrol, hogy a sajat macskank sokkal szebb es jobbfej, mint a masike.

Mindjart megyek varratszedesre (ami azt jelenti, hogy tiz napja volt a mutet, ami fura, mert kabe egy honapnak tunik, ami azert van, mert az elmult hetet ataludtam, ami azert volt, mert szinte folyamatosan nyomorultul voltam a hoemelkedesem miatt, amikor meg nem volt hoemelkedesem, az azert volt, mert 38 folott mar laznak hivjak, ha meg az sem volt epp, akkor csak ugy magaban fajt a fejem), szoval remelem, minden rendben lesz es nem fog peldaul az eddigi rogzites hianyaban leesni a labam, azt azert nehezen tudnam feldolgozni.

Emberi mivoltunk megorzesenek egyik alapja a parbeszed. Lenne.

Valahogy le kene szoktatnom rola Cet, hogy imadattal hunyorogva eldobja magat elottem az eloszobaban (szerelmes, szoros, faltol falig tankcsapda), mikozben epp a klotyo fele bukdacsolok a mankoimmal.

Valahogy ra kene szoktatnom magam, hogy tudatositsam: a mozgasom most lassabb es kevesbe koordinalt mint egyebkent, igy nem kene megvarni azt a pillanatot, amikor mar nagyon kell pisilni, mert csunya tortenetek lesznek ebbol.

Az elso ket evembol tobbet toltottem korhazban, mint otthon, konkret emlekeim nincsenek, de papam szerint amikor negy-otevesen egy gyogyszertarosneni kijott a pult mogul, hogy jajdeedeskislanykavagy, az addig jolnevelten beszelgeto kisbarbi a feher kopeny lattan bajos leanykahoz meltatlan modon irtozatos orditasba kezdett, es nem volt tobbe hajlando elojonni az apja mogul.
Ez csak azert erdekes, mert szerdan kifejezetten zokon vettem, amiert mar haza is kuldenek a korhazbol, pedig ott akkor es annyit aludhattam, amennyit akartam, es meg meg is dicsertek erte. A tulsagosan konnyu siker vajon torzitja a szemelyiseget?

(kisCet a kotelezo duzzogos tizperc ota nem lehet levakarni rolam; most ajultan, nyitott szajjal alszik az olemben, az elobb kormot vagtunk, Legy Bacsit uldoztunk - mire jo a gurulos irodaszek -, baromsagokat suttogtunk egymasnak, tobbszor is ramtorte a furdoszobaajtot, mig tusoltam, mert meg kellett bizonyosodnia rola, hogy meg itt vagyok, es ket meternel tavolabb nem kerul tolem azota se. A mankokat nem erti, de tetszenek neki.)

Egy hete eloszor laztalan vagyok, pedig mar delutan ot ora, es a gyogytornat is megcsinaltam, es azutan mindig belazasodom, de ma nem, es ezert jutalmul anyam elhozott egy kicsit haza, ahol a sajat eletem van, a felbehagyott konyveim, a szekrenybe hanyagul begyurt poloim, a sajat furdokadam, az eloszobat uralo - mert a szekrenyben el nem fero - cipoim, a sajat fogkremem, a sajat hajszaritom, a kontaktlencsem a szemuveg helyett, net a teve helyett, es egy szoret orulten vedlo macska, vajon melyik volt ezek kozul a lenyeg?

Baz, most tudtam meg, hogy nem altatas lesz, hanem gerincerzestelenites, en inkabb aludni szerettem volna. Bar anyam szerint ez a kevesbe veszelyes, es hat biztos jobban tudja, vegulis ez a szakmaja, de itt jon be tudatlansag bizalmatlansaga, nem orulok neki, hogy barmit is befecskendeznek a gerincvelombe (persze a gyogyszer + gaz kombo, ami az altatasnal kiut, szinten nem egy biomodszer, de az alvas valahogy megiscsak egy termeszetesebb (-nek hato) vegeredmeny, mint a derektol lefele mestersegesen eloallitott benasag).

Ami viszont igazi suxxx, hogy utana 24 oran at nem kelhetek fel, de annyira nem, hogy meg a fejem sem emelhetem fel, mert allitolag olyankor jon a szovodmeny, a Fejfajas, Amit Nem Lehet Csillapitani. Na, ez lesz az igazi szopacs.

"Ha faj a lelkem, olyan, mintha kitepnenek belole egy darabot. Amikor vegetert a se vele-se nelkule parkapcsolatom, nagyon tudtam sajnalni magam, belecsusztam az onpusztito periodusomba, de ennek most mar vege. Most mar lezartam magamban, azota sokkal jobban vagyok, kinyilt a vilag es megint porog az agyam." - mondja L.
"En mar azelott erzestelenitem a lelkem, hogy fajni kezdene. Mar kozel egy eve komaban vagyok." - gondolta aB.
Kicsit irigyli L-t.

(Tippelhettek, talaltam-e valamit a mosogep mogott.)

Kulonben meg mintha elvesztettem volna a humoromat ujabban, de egyelore nem esem ketsegbe, kivarom, mig meglesz. A telefonom is elokerult par honap utan.
Tenyleg, meg is nezem a mosogep mogott.

Varazslat.
(7 napig el a link, addig szedd le.)

Minden benne van: a sulyos, sotet, kuzdelmes ejszaka, ami megvaltoztatja az eleted, ami utan szedelegve probalsz felallni.
Az, hogy nem megvaltas a hajnal, mert rideg a fenye.
Az, hogy ezutan mashogy lesz.
Es az is, hogy a hajnal azert megis eljon, mert elkerulhetetlen, hogy jojjon. Es elkerulhetetlen, hogy tuljuss rajta.

(Nem, ez nem okvetlenul egy ejszaka. Nem, nem okvetlenul most volt. Nem, nem okvetlenul rolam szol. Vagy igen.)

Utolso munkanap, fel 8kor meg elrohanni megvenni azt a kavefozot, azt a kis rendeset, ami az eros kavet fozi. Igaz, te nem olyat iszol, csak a filteres hosszut, lehet, hogy sose fogod hasznalni, de.
De hatha eljon majd meglatogatni az is, aki azt szereti.

Szerdan hazajovok a lakasba, ahol mar csak kisCe var majd (de o nagyon). Elnezegettem az idekerulesekor keszult kepeket, azt kell mondjam, gyonyoruszepseges lett, mar nem kerekfeju bebi, hanem szepseges kandurka. Es csodaklassz vele aludni, ahogy o kiflizik, nem kifliz ugy senki. Cica egy tapintatos, finom lelek volt, ez meg egy gatlastalan, hedonista diszno, rafekszik a karomra, az arca a konyokhajlatomban, semmi gyengedseg, csak terpeszkedo macsosag es elegedett horkolas, ha tudna kezelni a taviranyot, szerintem meccset is nezne, en meg csendes imadattal, labujjhegyen jarva hordanam neki az uveg soroket.
Ez nem szanalmas macskas post, hanem maga a noi sors, imadom.

Veremet vettek, besugaraztak, ehgyomorbol szedultem be a bufebe fel tizkor, ahol joanyam vett nekem reggelit, nehogy pont a korhazban forduljak fel neki ehen.
A jovo hetfo nagyon gyorsan kozeledik, mint kiderult, ha ket napot kell benntoltenem, az valojaban ket ejszaka, tehat szerdan jovok haza, szerintem ez harom nap, de hat en sose ertek semmit. Probalok felkeszulni ra, hogy is lesz az, hogy utana ott ulok a lakasomban, es legfeljebb a sarki kozertig tudok elvergodni; olyanok jutnak eszembe, hogy "a heten meg nem keso elmenni a konyvtarba, csak kene hozza egy kisteherauto", "vagy hogy "az odeonbol vajon vallalnak filmkiszallitast?", meg hogy "kilenckilos mosopor, rekesz asvanyviz", szoval mindenfele, amiket elore meg kene vennem, mert mankoval ugrandozva mindez nem kivitelezheto.

Tegnap felhivott a varazslo, ez most csak egy memo itt magamnak, dokumentalas, nem jelent valtozast a kapcsolatunkban, de fontos volt nekem. Mert rossz lenne csalodni benne, es most igy megsem kellett.

Neha azonban egyszeruen diktatorikus vagyok.

"Nehez lehet teged boldogga tenni" - mondta a Fotosfiu szemrehanyoan, a komaromi erod oldalaban fekudtunk a fuben - en kozben a gesztenyefat fotozgattam a tiszta, ragyogo egben, es igyekeztem nem tudomast venni az erinteseirol, amik maskor, mastol olyan jol estek volna - "Nem olyan nehez" - valaszoltam vegul, "csak annyi kell hozza, hogy en is akarni tudjam".

Kellemesen feszult bennem a varakozas, egyre szilajabb kedvem kerekedett, valahogy ereztem, hogy ez a koncert most nagyon jol fog esni, hogy pont erre van most szuksegem, es talan ettol is, de tenyleg tokeletes volt a delutan; tuzott rank a nap, hideg volt a sor, es ahogy a zene csapkodott korulottunk, mint egy nyari vihar, arra gondoltam, hogy igen, most peldaul boldog vagyok, mert tudtam, hogy ez jo lesz, es tenyleg az lett; ennek a hetnek igy kellett vegeternie, ilyen egyszeruen es tokeletesen, amilyen a meztelen labujjak kozt huvosen csiklandozo dus, zold fu.

Szeretem meghagyni a valasztas lehetoseget.