barbigrl@barbiwrld

egy hetre kivonulni az eletembol, ez jo szokott lenni.
most nem annyira megy.

es meg azzal is jol megszopattam magam, h bevallaltam, dolgozom kicsit kozben.
most ez se annyira megy.

pedig amikor a viragzo sarga repcetablakat lattam, azt hittem, olyan lesz, mint regen. ehhez kepest most olyan, mint sose.

a kertben ultunk a sorunkkel (kekdobozos, csak hozzaertesunk fitogtatasa vegett mondom), en egymas utan szivtam a cigiket, bar kozben lelkiismeretfurdalasom is volt, amiert neki emiatt kinn kell ucsorognie velem (azt mondta, nem fazik, tenyleg nem, meg mindig nem, najo, most mar igen, oke, akkor mar megyunk is, mondtam erre megkonnyebbulve, hogy tenyleg nem szivbajos es megmondja), elotte csodas pizzat sutott nekem, es ahogy beszelt magarol, abban annyi konnyedseg volt, olyan elfogados-vallmegvonos mosolygas, olyan "mi mast tehetnenk meg ennel tobbet", amitol vegre kicsit felemeltem a fejem.

massal meg a szodaban ultunk, meg a cm alatt a roosevelt ter fuven, mellettunk a bicajok - a szepbicajom is, amit mindenki megcsodalt -, es szeretem a szemet, ahogy ramnez es amilyennek lat, es ahogy bekenhagy es mellettem van egyszerre.

es volt, akivel meg a teraszon ultunk, nem beszeltunk semmi fontosrol, csak lebaszott, miert nem szoltam elobb, kesobb, mar a buszon kicsit sirtam neki, mikor meglattam egy autot, ami bizonyos szempontbol fontos mozzanat volt, es jo volt, h mellettem van, hogy o mindig van.

es meg van az, aki velem alszik es megnyalja az orromat.

es akkor meg nem is emlitettem mindenkit.

de szoval ok mind jok.

A üzenete:
mizujs ma? verőfény, vagy zápor?
aB üzenete:
veri az ordog a feleseget
aB üzenete:
tudod, az az, mikor sut a nap es kozben esik
aB üzenete:
ezis egyfajta kiegyensulyozottsag

aztan meg hazajovok es megint jo a kedvem, ugy tunik, egyre rovidebbek a szekvenciak, elobb-utobb osszeernek, csak kerdes, melyik allapot allandosul.

de most mar biztos, hogy nemsokara raba-part lesz megint,
es a madar, ami a jezuskrisztusszupersztart futyulte,
meg a gesztenyefa-pagodak,
meg sotet mozikbol kifekudni a napra,
es ket film kozt bedobni egy meggypalinkat a teren,
es este ot perc alatt hazaerni a koncertekrol,
folyoparton joghurtkifli a fuben reggelire,
csokis-meggyes retest enni az Antinal,
sorozni a hajon es nezni a kacsakat,
ahogy tavaly, es mar evek ota
es nagyon remelem, hogy lesz terasz.

hatha ez segit

tegnap ejjel jokedvuen mentem haza,
es ma reggel ez meg mindig tartott:
nevettem Cen, ahogy az orromhoz dugta az orrat
es arconnyalt

ez a legujabb: kicsi-gyenged joreggelt nekem,
de aztan adjak enni.
most.

es arra gondoltam: ez jo,
ezt tartsuk.
legyek eros,
tenyleg,
higgyemel;

es ezt viseltem, higgyek masok is,
hatha segit,
hatha elhiszem,

egesz nap hordtam, elbujtam moge,
mar majdnem elhittem, majdnem mukodott
mig ra nem jottem,
most is epp veszitek:
hogy milyen ocska, hogy elmulhatsz belolem,
hogy letezik olyan, hogy nelkuled,
hogy letezik olyan, hogy nelkulem.

(Levelek a Kibaszott Noi Buszkesegrol #57)

jovo heten itt lakom majd.

Probaltam azt mantrazni, amit ilyenkor szokas, hogy kicsit rossz most, de elmulik, csak nem ment, mert mindig az jut eszembe helyette, h "Innen meg felallok, siman!", es ezt optimistabbnak erzem. Mi, szokek mindig jol atlatjuk a helyzetunket.

es ne gondolj arra, hogy "mi lett volna, ha akkor"
mert latod, nem az lett

csak az a baj, h meg mindig
nem tudom ugy latni, hogy
azert lett igy, mert igy kellett lennie,
hanem csak ugy, hogy az akkor
egy kurvanagy tevedes volt,
amit most kijavithattuk volna

a tenyeremben elfer, ami megmaradt
szoritom, atmelegszik, mintha elne
szoritom, es nem tudom eldobni

- nezd, itt van ez, ez egy ilyen nagyon profi cucc, peldaul...
- igen, de ize, szoval van benne az a kek csik...
- aha. akkor nezd csak, itt ez a masik, ez csak egyszinu.

vettem uj bicikliskesztyut a szep uj bicajhoz*, es a bicajboltos srac nagyon gyorsan atlatta, milyen szakmai ervekkel tud segiteni a valasztasban. kesobb felvetette, menjek ki valami versenyre, amit ok rendeznek, o pl ezert nem tud jonni majd a cm-re. ebbol azonnal levettem, h tenyleg szep lehet az uj bicajom.

* szerdan hoztam el, miutan ket hete megrendeltem es azt mondtak, ekkorra lesz kesz. tenyleg gyonyoru, azt hiszem, legalabbis ket hete meg az volt, amikor kitalaltuk az emberrel, hogy rakjak ossze.
csak azota ez se erdekel.
azt se tudom, hogy jutottam vele haza.

le kene mennem kenyerert es paradicsomert, de utalok feltunest kelteni, szoval elobb abba kene hagynom a sirast. ures edeny, mi?!

amikor a rendezo azon viccelt, hogy "ez egy vigjatek, tehat nyugodtan nevessenek", akkor meg tenyleg egesz szimpatikusnak tunt. kesobb biztatasnak szanva suttogtam aK-nak, h "nyugi, most mar biztos mindjart vege, hisz mar legalabb harom oraja megy", a vegefocimnel pedig egesz zrinyisen rontottunk ki a mozibol, csak mi aztan ragyujtottunk. a tolmacsgepek leadasakor a lanyok bizakodo mosollyal kerdeztek, azert ugye visszamegyunk a beszelgetesre, de biztositottuk oket, hogy az senkinek sem volna jo. mar ugy is epp elegge sajnaltam a faszit, nem akartam meg raadaskent nyilvanossag elott meg is kerdezni tole, h "es on szerint hol kellett volna nevetnunk?".

ma reggel mar ugy ebredtem, mint egy ures edeny, ami egesz jol hangzik ahhoz kepest, hogy az elmult napokban meg leginkabb a "hasznalt koton" hasonlatot ereztem volna legtalalobbnak.
ebbol most csinalhatna valami formabontot valami skandinav rajzfilmes.
es nem, az ures edeny ne bili legyen, ha kerhetem.

Ce orditva dorombolja az olemben hogy nezzek ra, szemben ul velem, osszerancolt homlokkal nez fel ram, a siras mindig a tanacstalanul teblabolo segitokeszseget hozza elo belole, es amikor atolelem es belesugom a fulebe, hogy

ne haragudj, kicsim, tudod, hogy nem te tehetsz rola, hogy most nem vagy eleg

akkor Ce lehunyt szemmel a kezem koze simitja a pofacskajat es boldog. Ce nem haragszik, Ce mindent ert, Cenek eleg annyi, amit adok, es nem kell megbocsatania amiert ezt mondtam, mert tudja, hogy azonnal iszonyuan szegyelltem magam miatta.

eloszor van a zsibbadtsag
(nagyon sokaig)
aztan a fajdalom
aztan a duh
aztan ezek egyszerre
es meg nem latom a veget.

a potcselekvesek azert szarok,
mert ugyse fedik el azt,
aminek a leplezesere vegezzuk oket.

"nagyon szepen eled meg ezt az egeszet" - mondta aK meg par napja, mert a kagylohej az olyan, hogy nem lat ala senki,
en meg nem merek,
de van, amikor mar a kagylohej se birja

es szeretnem leszogezni, hogy
ezek itt nem szabadversek,
egyszeruen csak
a gondolataim
nem ernek
faltol
falig
.

azert ezt nevezem idozitesnek.
ma tobbszor is azon kaptam magam,
hogy akar hosszu percekig is kepes vagyok
a filmre figyelni.

es igy arra se gondoltam egyfolytaban
(csak kisebb szunetekkel)
mikor tavaly ilyenkor az ejszakai megallojaban meseltem neki,
miket lattam aznap;
es ez az egesz meg elottunk volt,
es ha tudtam volna, hogy ez lesz,
azt hiszem, talan akkor is
...
igen,
akkor is.

most kene valamit mondani
de mar nincs mit
ha tul sokszor kialtasz farkast,
mar meg se lep, amikor egyszercsak
tenyleg felzabal

hulye voltal
mondom en majd, ha ez elmulik
csak mulna mar el
nemis en vagyok ez mar

sonkatojastojassonkasonkatojassonkatojastojassonkasonk.
tojassonkasonkatojassonkatojastojastojassonkasonkatoj.
tojastojastojastojassonkatojastojassonkasonkatojasjegermajsztertoj.

a husvetot a fent emlitett targyi szuksegszerusegek mellett foleg alvassal es olvasassal toltottem, koszonom, kedvesnaplom, hogy vagy, maskuloben hova irnam mindezeket a fontos dolgokat.

namarmost.

aki jatszik a kajaval,
levegobe dobalja a csirkemellfecnit
es vegigfocizza az eloszoban,
majd bepofozza a haloban az agy ala
- es elore figyelmeztetlek, budosdiszno,
a parnam ala dugni NEM ER...! -
az szerintem mar nem ehes.

(es nem is lehet az, hisz elotte mar
otszor ennyit megzabalt)

szoval akkor lehet arrol szo,
kicsifijamCe,
hogy ezek utan
kibird fel adag vacsoraval reggelig?