barbigrl@barbiwrld

elfogytak a konyveim es tegnap este egy zold villanassal a tevem is meghalt, most akkor tenyleg itt maradok a sajat gondolataimmal?
de hat felfalnak

keresem a ket evvel ezelotti barbit, mas gondjai voltak, mashogy erzett, de mit nem adnek most a problemaiert, baromira nem hianyzik ez az azota szerzett kurvanagy elettapasztalat.

a halogatas nagy kibaszas magaddal szemben. azt hiszed, meguszhatsz barmit is? ugyan, csak meg tobb szart kell lapatolni a vegen.
a ket evvel ezelotti barbi nyilvan nem is beszelt ennyire csunyan.

probalom osszetartani azt, ami belolem maradt, es erzem, ahogy inog az egesz, mallok szet az ujjaim kozt, omlik ki a szerelem es a duh, mint az iszap, es nincs, aki megallitana, nincs, aki osszerakjon.

nagyon faj

valami meghalt
es van ami nem
de nem tudom, melyik vagyok en

ures, idegen, hideg
nagyon faj

annyira hozzaszoktam a sokkhatasokhoz, hogy mar rezzenestelen arccal veszem oket.
annyira ketsegbeesetten akartam hinni, hogy annak mar csak szomoru-duhosen lehetett drukkolni.
kimozdulva az ipszilon csucsabol most csak a dermedt uresseg van.

nagyon faj.

es amikor mar azt hiszem, hogy tudom, rajovok, hogy nem tudok hinni

(lassan masfel eve, hogy ilyen kurvara izgalmas a blogom. mar nincs kedvem irni.)

az ipszilon elagazasaban ucsorogni mindenkepp inspiralo, mult heten pl lecsereltem a reg szetrohadt kanapemat a kb ket eve tervezett ujra, tegnap pedig mar egyenesen addig jutottam, h kihivtam egy ugyesokos embert, merje fel, mennyi volna az a kb harom eve tervezett lakasfelujitas.

jo, a lelkivalsag/penzkoltes index alapjan mar a multkori kozmudijfizeteses megoldasom se volt semmi, de van, amire az ezerocca' forintos papucs nem eleg. esetleg ha azonnal ugy ketezer parral veszek.