barbigrl@barbiwrld

az előbb bejött a lepke, aki akkora, mint egy veréb, berregett és csapódott össze-vissza, de egy percig sem kellett aggódnom, mert jött Cé, az adrenalintigris, hogy majd ő kézbeveszi a dolgot, én csak ne aggódjak.
a lepke aztán bevergődött a fal és a gardrób háta közti résbe, amikor a másik oldalon kibukkant, már ott álltam a konyharuhával, ráborítottam, majd a teraszról kiráztam, mindezt Cé orra előtt, de ő nem egy beletörődős típus, visszakocogott a szekrényhez és azóta is ott dekkol az orrát a résbe dugva, a "figyeled, hogy fárasztom, te csak ne aggódj" arckifejezéssel, ami ilyenkor még a háta közepén is látszik, hát jó, kicsim, ez a te harcod, neked kell megvívnod, de jó tudni, hogy így kézben tartod a dolgokat, én most akkor nem aggódom, megyek aludni, majd gyere.

- Kedves Félix, ön ugye nem a szavak embere?
- Nem.
- Köszönjük.

egy hétre szabadságra mentem az életemből, nos, az egy hét másnál általában hétfő reggeltől vasárnap estig tart, ehhez képest én hétfőn még dolgoztam, mert elfelejtettem elcserélni az ügyeletet, ma, azaz vasárnap pedig már dolgoztam, mert elfelejtettem elcserélni az ügyeletet, amiből a tanulság az, hogy hogyan máshogy is sikerülhetne, hogy ha csak egy hétre is bár, de ne én legyek én, ha egyszer nekem kell megszerveznem.