barbigrl@barbiwrld

megint egy szép egybeesés, nem csoda, hisz ugyanaz, pepitában

(leszögezném, az előző példával szemben az alábbi darab eredetijével egyáltalán nem lehetne kiüldözni a világból, mégis úgy gondolom, nemhogy nem szentségtörés, de baromira ottvan ez így)

update: ohmg, ezen meg nagyon röhögök, Merész Pöcsért megathx :)

(indítsd el, hóesés van benne)

Reggel rákezdte, és aztán egész nap havazott. Finoman, szitálva, mint a porcukor, hogy estére a szar paneldzsungelből karácsonyi mese legyen, amit nem lehet az ablakból nézni, bele kell vetni magad, felöltözni melegen, mint gyerekkorodban, sapkasál!, és hitetlenkedve érezni, amit már rég nem: ahogy a talpad alatt ropog, ahogy a szempilládra ül, ahogy a bokor tetejéről a kesztyűs tenyeredbe gyűjtöd. Hógolyót gyúrsz belőle, majd (nem áll össze, túl friss, úgyhogy) inkább beleharapsz, ahogy régen is mindig (ugyanolyan az íze, az a fémes, hideg, tavaszi olvadás-íz), és nem gondolsz rá, hogy persze, biztos a szmog miatt ilyen, mert most nem akarsz ennyire felnőtt lenni, hisz épp havat eszel és idülten vigyorogsz.

Ahogy kézenfogva törtük az utat a nagy fehérségben, távol a házaktól, az üres úton. Ahogy a távolban mögöttünk feltűnt és egyre közelebb ért az autó - lassan, óvatosan vezetett, de emiatt olyan halkan és puhán gördült mellénk, mintha csak nem akart volna megzavarni -, és a sofőr azt kérdezte, elvigyen-e bennünket, mert innen messze a megálló. Ahogy mosolyogtunk, hogy nem, köszi, csak kijöttünk sétálni, mert ez olyan gyönyörű. Ahogy nem értette. Ahogy lassan továbbgurult, mintha lábujjhegyen; lassan kitűnt a képből, ketten maradtunk megint a vastag, puha csendben, amit a hó hozott.
Életemben először sétálhattam veled hóesésben.

Azóta tavasz lett.

bérelj szobát, fess a falára egy képet
amin a tenger

Boldog Karácsonyt,
ja, persze,
az milyen is?

azért a rockabilly valamit nagyon tud, ha még ez a szám is kurvajó lesz tőle, pedig ki lehet üldözni vele a világból. mármint az eredetivel.

ma karácsonyi ajándék-beszerzés volt a program, szóval végre van piros kesztyűm és sapkám

haha, ez volt az egyik első filmélményem a MW-n, teljesen érthető, hogy azóta is visszajárok :D

szerintem a Sors (vagy a Főnök, vagy nevezd-ahogy-akarod) elcseszett humoráról már épp eleget írtam, ha volnának itt tagek, utána lehetne keresni, épp elég bizonyítékot kaptam már rá, hogy létezik.

szóval ezt már anélkül is tudtam, hogy jött volna az újabb húzásával: épp kedden készült el a még a múlt héten megrendelt új névtábla, amivel már annyiszor szerettem volna meglepni, de nem mertem, mert nem tudtam, mit szólna hozzá. most se fogom megtudni, mert mire elkészült, már nem volt kit meglepni vele, haha.

öröm az ürömben viszont, hogy már csak röhögök ezen. tényleg.

de én értem a tréfát, remélem, Sors (vagy Főnök, vagy nevezzenek-bárhogy-is), te is, mert - bár álltam vele egy darabig a kuka felett -, végül vállat vontam és felszereltem. állítólag nekem is elbaszott egy humorom van.

(dehogynem)